Múlt vasárnap kiköltöztünk a barátomék házába, mert nászútra mentek, és megkértek, hogy vigyázzunk a lakra, meg a kutyára. Meg nyírjuk a füvet és locsoljunk, más fontos kérés nem volt. Nem ez az első eset, tavaly már laktunk kint, azért egy kertes házban élni a nagyvárosi kisdzsungel után, igazi ajándék.

Idén azonban valahogy nem találjuk a ritmust, nem alszunk jól, meg nem is készültünk fel rendesen, így több részletben szállítottuk ki az életünkhöz nélkülözhetetlen(nek hitt) felszerelést.

Többek között egy búzafű-préselő (az alakja miatt darálónak hívjuk) készüléket, mert immáron harmadik éve kezdjük a reggelt egy kis "koktéllal".

Sajnos a barátok házában sem a konyhában, sem a nappali-étkezőben nincs a rögzítésére igazán alkalmas hely - a gépet egy U alakú bilinccsel lehet a vízszintes felülethez szorítani,  a daráló testén van egy lyuk, amelybe be lehet illeszteni a bilincset -, így tavaly azt sikerült kitalálnom, hogy a konyhapult végén lévő szekrényajtót kinyitom, mert ügyesen manőverezve oda úgy fel lehet rögzíteni a gépet, hogy a tekerőkar is elfér.

Ma reggel különösen úgy nézett ki mindkettőnk, mint akiken úthenger ment át az éjszaka, én mégis akcióba lendültem. Fogtam a darálót valamint a bilincset és nekiláttam a rögzítésnek, a bilincset bedugva a pulton fekvő gépbe. A rögzítést lehet turbózni is, a géptesten van egy elforgatható gomb, ami elvben vákumot csinál a gép alján, a gyakorlatban ez természetesen nem nagyon működik. Nos, egyik kézzel tartottam a bilincset, a másikkal megpróbáltam elfordítani a gombot, de az nem ment. Így hát elengedtem a bilincset - egy kósza pillanatig az állammal akartam leszorítani a darálót, he-he -, hogy a bal kezemmel megtartsam a gépet. Na, ezt nem kellett volna, mivel a bilincs, engedelmeskedve a gravitációnak, önálló életre kelt.

A szekrényben egyébként - nem elhanyagolható a történet szempontjából - üvegpolcok, az üvegpolcokon pedig a nászajándékba kapott porcelánkészlet darabjai vannak. Részben voltak. A bilincs ugyanis megütötte a polcot, amelyből így letört egy darab, emiatt megbillent, a rajta levő, lecsúszó levesestál kinyitotta az oldalsó ajtót, amin - a későbbi leltár szerint - kizuhant a cukortartó és a tejkiöntő. Párom reflexének köszönhetően a levesestálat sikerült elkapni, de odaugorva még láthattam, ahogy egy teáscsésze is elindul lefelé, és összetörik a kőpadlón.

Egyelőre még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mert az internetes információk szerint a három összetört darab 15 ezer forintból pótolható. Egy új üvegpolcot vágattam ezer forintért, tehát elég drága reggeli volt.

Főleg úgy, hogy búzafüvet aztán nem is ittunk...

A kép illusztráció

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.