Amikor félig szétzúztam (na jó, ez szerencsére csak túlzás) egy vadonatúj, nászajándékba kapott kávéskészletet, még csak a saját balfaszságomra fogtam, de az elmúlt napokban bebizonyosodott, hogy egy elátkozott házba költöztünk három hétre.

Péntek este vettük észre, hogy az automata locsolórendszer nem locsolt - háromszor kellene neki: reggel ötkor, délután ötkor és este tízkor -, legalábbis este tízkor biztosan nem. Aztán szombaton reggel ötkor sem. Semmi gond, a gazdi megmutatta a kezelőpanel kezelését, szombat reggel irány a pince. A kezelőpanel nem mutat semmi különlegeset. Felfedezem, hogy van egy esőérzékelő gomb, inaktívra állítom, nem mintha esett volna. Nézem a locsolási időket, beállítok egy próbaidőt, a locsoló elindul, minden OK. Nak tűnik.

Aztán szombat este nemcsak tízkor, de tizenegykor is locsol a szerkezet. Úgy, hogy egy napja esőre áll. Vasárnap reggel nyolc előtt a párom ébreszt, a reggel öt órás után hatkor is locsolt. Irány a pince, nullázom a rendszert, közben rájövök, hogy nem az A, hanem valami B soron állítottam be az időket, csak tudnám, mit jelent. A délután ötös locsolásra nem érünk haza, úgy tűnik, a rendszer kihagyta. Az este tíz órás elindul, aktívra állítom az esőérzékelőt, lekapcsol. Ma reggel esőre ébredünk, egyelőre így maradsz barátom, majd  megkeresem a kezelési útmutatót.

***

Szombat reggel vidékre indulunk, beszállok a kocsiba, a párom megkérdi, beriasztottam-e. Persze nem. Kiszállás, be a kapun, szia kutya, be az ajtón, beriasztok, zár az ajtó, szia kutya, zár a kapu. Beugrunk a henteshez, sajnos reggel kellett volna, de elmaradt, rövid tanakodás, egyszerűbb, ha visszadobjuk a házba. Kiszállás, be a kapun, szia kutya, be az ajtón, kiriasztok, hús a hűtőbe, beriasztok, zár az ajtó, szia kutya, zár a kapu.

Este hazaérünk, nyitnám a kaput, az alsó zárnyelv nem mozdul, most mi a franc van, újabb próbálkoás, semmi eredmény. Jól van, baszd meg, ez is tönkrement. Most az elektromos, távirányítóval működő nagy kapun járunk ki-be, az vajon mikor mondja be az unalmast?

***

Mivel semmi nézhető sincs a tévében, szombat este dévédézni akarunk, a kiválasztott film avi-ban van meg, a lejátszó nem tudja, választunk egy videót inkább, Ford Fairlane, az én eszem-faszom is megáll, hogy végre valami pozitív.

***

Vasárnap bundáskenyeret reggelizünk, a hűtőben volt tojás, szombat reggel rántottát ettünk, minden oké volt. MOst viszont délelőtt tizenegytől a párom a vécén üldögél, minden kijön belőle, folyékony állagban, egyszer én is indulok a versenyben. Kezdjük unni...

***

Vasárnap este újabb videókazettát lövünk, egy régi James Bond, élvezzük, egészen addig, amíg el nem kezd ugrálni a kép, tíz perc után megunom, kikapcsolom. De legalább a locsoló nem megy...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.