A történet tavaly kezdődött. Sógorom - igazából a párom sógora, de egyrészt az alkalmazott magyar nyelv szerint az én sógorom is, másrészt annyira szeretem és szeretem annyira, hogy így nevezzem  - egy csodálatos ember, nem mellesleg igazi rocker, aki idén júniusban ünnepli ötvenedik születésnapját, így ideje korán elkezdtünk gondolkodni, mi is lehetne méltó és emlékezetes ajándék e nemes alkalomból. Sajnos a budapesti AC/DC koncertre olyan hamar elfogytak a jegyek, hogy esélyem sem volt lépni, de globális világban élünk, így nem estem kétségbe.

A karácsonyi szünetben döntöttük el, hogy ha találunk elfogadható árú jegyet valahol Európában, akkor megveszem, ráadásul elkísérem, mert egyrészt én is megdöglök a jó rockzenéért, másrészt szintén júniusi vagyok, így letudjuk az én születésnapi ajándékomat is. Így találtam rá a theonlineticketshop.com-ra (nem linkelem, nehogy valaki megszívja!)...

Határozottan állítom, hogy nem vagyok stupid. Állítom, hogy tisztában vagyok az emberi elme működésével. Nem lep meg, hogy (majdnem) minden a pénzről, a hatalomról szól.

Kicsit gyanús volt, hogy az akkori árak alatt kínáltak jegyet, ezért bár a honlapjuk profi, rájuk kerestem. Igaz, nem kattintgattam sokat, de nem találtam figyelmeztető oldalt. A bécsi koncertre rendeltem két jegyet, az összeget leemelték (68.000,- Ft!), a visszaigazolás megjött. Gyanú kettő: a levél szerint a rendelésem nem jelenti azt, hogy teljesítik is, vissza is utasíthatják, korlátozhatják is, mindenféle indok nélkül. Ráadásul közlik, hogy a jegyeket a rendezvény előtt 7-10 nappal postázzák és a hetedik nap előtt a kedves vevő ne is érdeklődjön. De hát a pénz már náluk volt, mit volt mit tenni, mint reménykedni.

Az élet ment tovább, rá kb. két hónapra böngészem a bankszámlámat, látom ám, hogy a listán szerepel egy 1.884,54 forintos tétel, aminek nyilvánvalóan nem kellene ott lenni. Lenyitom a tranzakciót a részletekért, 5.50 fontot emelt le róla valaki, a megjegyzés: "WP-SCOACH ETICKET STOCKPORT". Na, mondom, ennek a fele se tréfa, gyors keresés a guglin, bizony ez átverés, vannak jó néhányan, akik megszívták.

Gyorsan írtam a bankomnak, hogy figyelmeztessem őket, de a jegyes cégnek is, a figyelemfelhíváson túl, tőlük kértem véleményt is, esetleges információt arról, találkoztak-e már ilyennel. Válasz semmi. Két hétre rá összeszedtem angoltudásomat és felhívtam őket, egy nem túl segítőksz ügyintézővel beszéltem. Mondom, küldtem nektek e-mailt. Azt mondja, ők call center, nem olvassák az e-maileket. Jó kezdés... Mondom, ki vagyok és mit akarok. Azt mondja, ő nem tudja, mi lehet ez. Mondom, azért szólok, mert lehet, hogy adathalásszal van dolgunk, aki visszaél a nekik átadott adatokkal. Azt mondja, az nem lehet. Na ezek után nem vesztegettem rá több időt.

Márciusban aztán átadtuk az ajándékot, hogy a sógor fel tudjon készülni, szabit kivenni, ilyesmi. Igaz, azt azért - akkor még mosolyogva - zárójelben hozzátettük, hogy "ha megérkeznek a jegyek".

Közelegvén a koncert május 24-i időpontja, május 7-én írtam nekik egy rövid e-mailt, amiben megkérdeztem, mikor kapom a jegyeket. Semmi válasz. Ugyanakkor a honlapjukon nagy betűkkel ott virított, hogy rajtuk kívülálló okok miatt nem működnek a telefonvonalaik, és megadtak egy másik telefon és egy faxszámot. A gyanakvást ismét elsodorta az élet.

Gondoltam, mielőtt felhívom őket, még megeresztek egy "URGENT response needed" tárgyú levelet, hátha meghatom őket. Az e-mail megérkezett a mailboxukba, de nemhogy nem válaszoltak, még csak nem is olvasták. Tegnap aztán eljött a nagy nap, a telefonálás napja. Rámentem a honlapjukra. Pontosabban rámentem volna, ha bejött volna. Pánik indult. Újabb keresés a guglin, most már jó néhány oldal feljött (most már észrevettem őket...), amin pórul járt ügyfelek ecsetelik, milyen csaló cégről van szó. Nem baj, kerülő úton megszereztem a telefonszámukat. Hívom őket, egy géphang közli, hogy nem tudják fogadni a hívásomat, a hangpostafiókjuk meg tele, próbálkozzam máskor. A régi telefonszám nem működik. A faxszámra nem lehet faxot küldeni, ott lehet üzenetet hagyni, bár ekkor már tudom, hogy ki hallgatja meg azokat. Senki. Közben bejön a honlap, a legutolsó módosítás aznapi!

Mazochistaként rámegyek az eventim.hu-ra, persze VOLT nekik jegyük Bécsbe, 82 euróért. Magamba roskadok. Amúgy külföldi oldalakon még mindig lehet jegyet kapni, két darab úgy kilencvenezerbe kerülne, megvitatom a párommal, bár én vagyok a pénzügyminiszter, úgyhogy már a kérdés feltevésekor tudom, nincs rá keret.

Kegyelemdöfésként este kilenckor hív a sógor, ha nem is részletes, de részleges beismerő vallomást teszek neki, egy nagyon-nagyon halvány reményt sugalmazva, a fene sem érti, miért csinálom.

Az egészben egyébként nem is a csaknem hetvenezer forint bukó fáj, hanem hogy tettem egy ígéretet, amit nem tudtam megtartani. Ráadásul egy születésnapi ajándékot loptak el tőlem, egy élményt, amire az ajándékozott élete végéig emlékezett volna. (Valószínűleg így is fog...)

Highway to Hell...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.